Újabb programokkal teli hétvégén vagyok túl, ezekről pedig írni is fogok, mindegyikről külön-külön. Először is beköltöztem az új kollégiumba, ami sokkal jobb, mint az előző, aztán a stockholmi városházába voltunk hivatalosak, onnan pedig egyenesen Tallinnba utaztunk várost nézni. Mivel még nem volt időm kipakolni teljesen, így a koleszról írok utoljára.
A városháza
Stockholm városa minden félévben köszönti az itt tanuló külföldi diákokat, most sem volt ez másképp.
Személyesen a városi tanács elnöke mondott beszédet, majd még három különböző szervezet vezetője üdvözölt mindenkit. Jelen volt az oktatásért felelős minisztériumból valaki, illetve két diákokat segítő turisztikai és oktatási szervezet. Végül pedig az épületről hallhattunk egy rövid ismertetőt, hiszen leginkább emiatt jött mindenki (meg a kaja miatt).
Stockholm leghíresebb épületéről van szó, a város jelképe, pedig csak 1923-ban adták át. Saját kis szigetén áll a tenger partján, a város közepén. Kívülről és belülről is igen szép látvány. Belül két nagy térre oszlik az épület, egy külső és egy belső teremre. Eredetileg két nyitott teret szeretett volna az építész, oszlopokkal körülvéve, olasz mintára, de a svéd időjárás miatt rávették az egyik terem befedésére. Ekkor ő teljesen üveg tetőt szeretett volna, de azt nem bírták volna el a falak, így kénytelen volt simán ráhúzni egy tetőt. Szegénynek nem sok minden sikerült úgy, ahogy eltervezte, eredetileg kék drapériával szerette volna bevonni a falakat, nem tetszett neki a vörös téglás fal, de ezt a tervét sem engedték véghezvinni, a városnak jobban tetszett a vörös szín. A terem nevét viszont már nem változtatták meg, Blå hallen maradt, ami kék termet jelent. Itt tartják minden évben a Nobel-díj banketteket, most pedig minket fogadtak benne. Az Arany-terem, ahol minket állófogadással vártak, egy lenyűgöző terem, falait összesen 19 millió mozaik darabka borítja, melyhez mindössze 1 kg aranyat használtak fel, aranyfüst formájában.
Szép gesztus volt ez az esemény a várostól, pláne, hogy nem csak beszédek voltak, hanem utána egy komplett állófogadás, pincérekkel, személyzettel, nagyon elegáns volt az egész. Találkoztunk egy dán lánnyal, aki az izlandi egyetemen szeizmológus és vulkánkutató, a PhD képzését pedig itt csinálja Stockholmban, aki azt mondta, hogy Budapest Európa legszebb városa lenne, ha nem lenne olyan koszos.
A fogadásról már egyből indultunk a kikötőbe, ahol várt a hajónk Tallinba, de részletek majd csak holnap...
