Rengeteg érdekességet fedeztem fel a stockholmi közlekedésben, mióta itt vagyok.

Általánosan:

A legfontosabb dolog, minden, mindig pontosan jön! Sosem volt még olyan, hogy valami előbb elment volna, vagy késett volna akár egy percet is. Itthon megnézem a neten, hogy mikor jön a busz/vonat/metró, és bőven elég az adott időre kisétálni a megállóba, nem kell attól félni, hogy előbb elmegy, vagy hogy ott kell állni még tíz percet. Sokkal kiszámíthatóbb.

Autóval:

Eddig autóban ültem a legkevesebbet, de azért pár dolog így is feltűnt. Jóval kevesebben használnak autót mint otthon, többen járnak tömegközlekedéssel. Általában 20-30 km/h-val alacsonyabb a sebességhatár az utakon, nyilván a városban nem hússzal kell döcögni, de az autóutakon, és autópályákon előszeretettel használják a sebességkorlátozó táblákat. Be is tartják a szabályokat, mert a bírság még svéd fizetéssel mérve is sokba kerül. Másik érdekesség, hogy körforgalomba behajtáskor balra indexelnek, addig míg ki nem hajtanak, ott már jobbra. Az, hogy zebránál mindig mindenki megáll, már szinte természetes.

Busszal:

Gyakorlatilag ugyanolyan mint otthon, csak több a buszsáv,  illetve a megállókban nincs kiírva a menetrend és a többi megálló, csak a járatszám és a végállomás. Így ha valaki nem tudja melyik irányba találja az úti célját, könnyen eltévedhet (mint én).

Villamossal:

A városban villamos csak retro jelleggel közlekedik, egyetlen vonal a belvárosban, még nem is utaztam vele, tényleg csak várost nézni lehet róla, mert metróval sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhova

Metró:

És akkor el is értünk a legfontosabb részhez. Stockholmnak három metró vonala van, vagy ahogy ők nevezik Tunnelbana. A három vonal a T-Centralen nevű állomásnál találkozik, a helyi Deák térnél, viszont a végállomások felé közelítve szétválik, így figyelni kell, melyik szerelvényre száll föl az ember. A három vonalból adódó hat végállomás helyett összesen tíz található, behálózva így az egész várost. A fő vonal a piros, északkelet-délnyugat irányban szeli át a várost. A zöld és a kék erre merőlegesen éri el a város többi pontját. Csúcsidőben viszont szinte használhatatlan, annyian vannak, hogy nem lehet fölférni, vagy ha fölfértél, ahhoz képest a heringeknek nagy helyük van a konzervdobozban. Mivel én elérem a kapaszkodót, így kb. 20 ember súlyát kell tartanom, két megálló között, nem egy kényelmes dolog.

Hasonló szerelvények közlekednek mint otthon, új és régi vonatok egyaránt. De ami a legfurcsább, a föld alatt bal oldali közlekedés van! Majdnem minden nap utazom metróval, de nem lehet megszokni. Első megdöbbenés, a metró rossz irányból jön! Jobbról várnám, de balról jön, felszállok, és másik irányba indul el, mint várnám. Az első alkalmak majdnem eséssel végződtek a metrón, de még mindig összezavar, ha leülök valahova, azt hiszem, hogy menetiránynak megfelelően, elindulunk, és háttal vagyok a menetiránynak. Nem csak a metrók közlekednek a bal oldalon, az aluljárókban is a bal oldalon kell sétálni! A mozgólépcsőt pedig a svédek nem pihenésre, hanem a lépcsőzés meggyorsítására használják, szinte senki nem áll meg a mozgólépcsőn, mindenki sétál fölfelé.

HÉV:

Szintén hasonló mint otthon, bár ez is a baloldalon közlekedik. Kétféle létezik, a Roslagsbana és a Pendeltåg, előbbi a tipikus hév, ugyanúgy néz ki, csak kék, míg utóbbi inkább elővárosi vonat, gyorsabb, szebb, újabb, de mindkettő halálpontos.

Összesítve:

Bliccelni lehetetlen. A metróban belépőkapuk vannak, a buszokon első ajtós felszállás, a vonatokon ellenőrök, a bérletet pedig egy kártyára töltik rá, azt kell lehúzni minden járművön.

A közlekedés kiszámíthatóbb mint otthon, másban viszont nem hinném hogy jobb. Jóval kisebb városról van szó, így nyilván könnyebb. Az időjárással ők sem tudnak mit kezdeni, ha esik a hó, vagy lefagynak a sínek, ugyanúgy nem járnak a vonatok, hiába fordul elő itt gyakrabban, nem tudnak mit tenni.

Jegyárak, útvonaltervező, térkép az SL (helyi bkv) honlapján: http://sl.se/en/Visitor/Plan-your-journey/