Már több mint két hete vagyok itt, rengeteg új embert ismertem meg, a világ különböző pontjairól. Afrikán, és az Antarktiszon kívül minden kontinensről találkoztam már valakivel, ha találkozom egy afrikaival, tőle is megkérdezem:
Mit tudsz Magyarországról?
Egy ismerkedés általában a következő módon zajlik:
-Szia! István vagyok!
-Szia! Én meg XY!
(Itt szokott még az a rész következni, hogy -Megismételnéd a neved?, majd miután tizedszerre sem tudja kimondani, közlöm vele hogy a Stephan vagy a Steven is jó lesz, ha másképp nem megy, de ez most kevésbé lényeges)
-Mit tanulsz? ...
-És te? ...
-Honnan jöttél?
-Magyarországról.
Na itt szoktak kezdődni a problémák. Két verzió szokott előfordulni, vagy kiül az arcukra a teljes tanácstalanság, vagy felcsillan a szemük, -Áhhá, érdekes!
Kezdjük az utóbbival, általában az a könnyebb eset. De nem mindig! Ők azok, akik tudják, hogy a térképen merre keressék, nagyjából Budapest is megvan nekik, mint egyetlen magyar város, a nagyon tájékozottak már a Balatonról is hallottak. Eddig két emberrel találkoztam, akik jártak már nálunk, mindketten Budapesten, egyikük a Sziget fesztiválon, másikuk pedig várost nézni. Ők azért jelentős előnnyel indultak, még azt is tudták, hogy magyarul beszélünk, amit lehetetlen megérteni, nem hasonlít semmire és minden nagyon olcsó. Mindketten nagyon szép városnak, szuper helynek tartották. Rajtuk kívül érdemi társalgást már nem nagyon lehetett folytatni senkivel. Elég nehéz nekik elmagyarázni, hogy magyarul beszélünk, finnugor nyelvcsalád, de nem, nem értjük egymást a finnekkel, és senki mással sem. -De a románokkal sem? Alapvetően nem rossz a kérdés, csak gyorsan el kell magyarázni nekik, hogy ott rengeteg magyar él, Erdély a miénk volt, csak elvették tőlünk, és a románokkal nem csak azért nem beszélünk, mert nem szeretjük őket, hanem azért is, mert nem értjük egymást.
Az európaiak nagy többsége ebbe a csoportba tartozik, egy-két kivétellel, de őket nem tekintem mérvadónak, csak nem figyeltek földrajz órán.
A másik csoport még érdekesebb, akik még sosem hallottak rólunk. Jellemzően ázsiaiak, ausztrálok, vagy dél-amerikaiak. Azt sem tudják merre keressék. Ha beszélgetünk, azért azt ki lehet találni, hogy európai vagyok. De itt vége is, még tovább tippelni sem tudnak. Egyetlen tipp valakitől a Balkán volt, szerintem már valamit hallott rólunk, de leszögeztem, hogy nem talált, de majdnem. Azt az információt, hogy mindösszesen kb 15 millió ember beszél magyarul, ebből kevesebb mint 10 millió él az egész országban, több mint egy percig tart feldolgozni egy japánnak vagy egy dél-koreainak. Pedig a svédek is hasonlóak, ebben legalábbis, nem tudom róluk mit gondolnak.
Svédekkel még nem sikerült hasonló témáról beszélgetni, remélem hallok még érdekeseket, és tudok róla majd újra írni, addig is, megpróbálom bővíteni az eléggé hiányos tudásukat rólunk!
