Nagyon Hideg Svédország

Eljött hát ennek is az ideje, ez lesz az utolsó poszt, hiszen az erasmus is véget ér. 

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni ezt a kicsivel több mint négy hónapot, akkor az a fantasztikus lenne. Sejtettem, hogy jó lesz, de hogy ennyire azt nem gondoltam volna. Mindenki, aki hasonlókon gondolkozik, vágjon bele!

Mire volt jó az erasmus?

Rengeteg dologra, biztos nem tudom mindet felsorolni, de azért egy-két dolgot el lehet mondani. Megtanultam főzni, mosni, ruhát hajtogatni, szereztem egy csomó új barátot, félig megtanultam egy új nyelvet, és továbbfejlesztettem egy másikat, bejártam Skandináviát és rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Jártam Finnországban, Észtországban, Lettországban és Dániában, Svédországban pedig bejártam a négy legnagyobb várost, Stockholmot, Göteborgot, Malmöt és Uppsalát. Voltam fent Lappföldön, az ország legészakibb városában, Kirunában, és voltam a legdélebbiben is, Ystadban. Ennél többet nem nagyon lehetett volna kihozni, minden előzetes tervemet megvalósítottam, sőt, bőven túlszárnyaltam. Utaztam tengerjáró hajón, nem is egyszer, láttam a sarki fényt, ültem motoros- és kutyaszánon is, fürödtem a 2 fokos Balti-tengerben. Van akinek egy életre nem jut ennyi élmény, én pedig kevesebb mint fél év alatt átéltem mindezt.

Mostantól van barátom a világ majd mindegyik kontinensén, Európa legtöbb országában. Chilétől Hongkongig, Stockholmtól Szicíliáig mindenhol van valaki, akinek írok két sort, és azonnal segítene bármiben, mert összeköt minket egy életre szóló élmény.

Sokan kérdezték, hogy mi volt a legjobb, mialatt itt voltam, de senkinek nem tudtam válaszolni. Ennyi új élmény közül nem tudok egyet kiemelni.

 

Összefoglalva, egy percig sem bántam meg, hogy kijöttem, nagyon jól éreztem magam, szívesen maradnék még, de jó lesz hazamenni is, nem akármilyen folytatás ígérkezik az év hátralevő részére! Kajak-kenu világkupa Szegeden, szezonzáró Fradi meccs a Puskásban, nyaralás, barátok, vízilabda eb, új Fradi stadion, és ki tudja mi jön még. Egy biztos, a 2014-es évet nem fogom elfelejteni soha!

Köszönet

A legfontosabb dolog maradt a végére, megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a felejthetetlen kalandhoz. Elsősorban köszönöm szüleimnek, akik lehetővé tették nekem ezt az egészet, nem kevésbé köszönöm nagynénémnek, nagybátyámnak és két unokatesómnak a rengeteg segítséget és élményt! Örülök, hogy nagyszüleim nem aggódták halálra magukat, és köszönöm mindenkinek aki meglátogatott, a hideg, eső, távolság ellenére. Köszönöm!

 

A blog itt most véget ér, remélem tetszett. Nyilván lehetne és lehetett volna még többet írni, de ha mindig csak itt írtam volna, akkor nem lett volna idő ennyi mindent csinálni, nekem így pont elég volt.

Sziasztok!

 

Ennyi idő alatt gyalog is el lehet jutni Koppenhágába, mint amíg nekem sikerül ezt a bejegyzést megírni, de azért egyszer sikerülni fog.

 

Koppenhága után Malmö volt a következő célpont, Svédország harmadik legnagyobb városa, Körülbelül akkora, mint Debrecen. Egy fél napot töltöttünk ott, ami alatt sikerült bejárni az egész belvárost, igazán hangulatos, szép épületeket látni.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Malmöből még aznap délután Göteborg felé vettük az irányt, útba ejtve Lundot. Az ország egyik legrégebbi városáról van szó, már a 10. században létezett. Lundban található Svédország legnagyobb egyeteme, mely a világ top 100 egyetemének egyike.

• 
• 
• 

Mivel a szállásunk nem a városban volt, hanem egy kis faluban, így Göteborg az utolsó napra maradt. Utólag megbántuk, hogy egy teljes nap maradt Göteborgra, és kevesebb időt töltöttünk Malmöben, mert hiába Göteborg az ország második legnagyobb városa, semmi látnivaló nincs a városban. Az útikönyv egyetlen különleges dolgot emelt ki, egy 18. századi vitorlást, de pechünkre pont nem volt bent a kikötőben, így az is kimaradt. Így viszonylag korán hazaindultunk este, ahol az olasz srácok zucchinis tésztát főztek, nagyon finom volt.

• 
• 
• 
• 

Hétfőre már csak a hazautazás maradt, különösebb esemény nélkül, még az autókat kellett visszavinni a reptérre, ami majdnem ugyanannyi ideig tartott mint hazaérni Göteborgból.

Összességében nagyon jól sikerült a kirándulásunk, remek társaságban, szép időben, gyönyörű helyeken jártunk. Koppenhágába mindenképp érdemes ellátogatni egyszer, nagyon különleges, szép város!

Nem csak a városok, hanem a táj miatt is érdemes volt ennyit utazni

 

A hazaérkezésünk óta eltelt három hét, ami legfőképp a nagyszülők és barátok látogatásával telt, egy kis tanulással fűszerezve, mert elkezdődtek a vizsgák, melyek közel sem olyan nehezek mint otthon.

Illetve elérkezett az utolsó hét, nagyon furcsa, hihetetlenül gyorsan elrepült ez a négy hónap, úgyhogy itt lesz az ideje összefoglalni a kalandokat, élményeket, ez jön a hét további részében!

Tegnap, április 30.-án Európa-szerte ünnepeltek,  télűző máglyákat gyújtottak és köszöntötték a nyarat. Ez itt Svédországban is hagyomány, a Valborgnak nevezett napon rengeteg program, esemény várta a telet már unó embereket. De erről majd később, csak egyetlen képet szerettem volna berakni ide ma reggelről, legközelebb valami hatékonyabbal is próbálkozhatnának:

 

Ott tartottunk, hogy megérkeztünk Malmöbe, nagyjából kialudtuk magunkat, indulás Koppenhágába! Kinéztünk Malmöben egy buszt, ami átvisz minket viszonylag olcsón, meg is találtuk az állomást, ahol közölték, hogy ünnepnapokon nem jár a busz, nagyon sajnálják. Maradt a vonat meg az autó. Elmentünk a pályaudvarra, de a vonatjegy még kicsit drágább lett volna mint autóval menni, így ezt a megoldást választottuk. Azért nem akartunk autóval menni, mert a két várost összekötő híd fizetős, elképesztően drága, 46 euro egy autónak egy útra. A híd egyébként nagyon szép látvány, 8 km-es, Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja, ezt még egy 4 km-es alagút és egy mesterséges sziget egészíti ki, tényleg különleges.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Koppenhága, Dánia fővárosa, kicsivel több mint egy millió lakosával Skandinávia legnagyobb városa. A 11. század óta létezik, a 15. sz. óta az ország központja. A város töretlen fejlődése a második világháború után kezdődött el igazán, a német megszállás végével, mára a térség legjelentősebb városává vált,

Egy remek szervezetnek köszönhetően egy 3 órás ingyenes idegenvezetésen vettünk részt, ami nagyon érdekes volt, körbejártuk a belvárost, sok érdekes történetet halhattunk. Az idegenvezetés után pedig egyedül jártuk be a város megmaradt részeit, megnéztük a kis hableányt, voltunk hajókázni, ebédeltünk az óvárosban, egyszóval egy szuper napot töltöttünk Koppenhágában.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Csak késő este értünk vissza Malmöbe, a híd a naplementében még szebb látványt nyújtott. Legközelebb jön a 3. nap!

Túl hosszú lenne az egész utazásról egy bejegyzésben beszámolni, így minden napról külön-külön fogok írni.

Körülbelül egy hónapos szervezés után véglegessé vált a program, nyolcan fogunk nekivágni a dél-svédországi túrának, 5 nap, két bérelt kocsival, a három fő célpont Malmö, Koppenhága és Göteborg. Négy magyar, két osztrák, egy olasz és egy chilei volt az eredeti utazó névsor, de az utolsó pillanatban betegség miatt módosult, így csak hárman mentünk magyarok és egy újabb olasz srác csatlakozott hozzánk.

Csütörtök hajnalban indultunk Norrtäljéből, hogy elkerüljük a stockholmi reggeli dugót, még a városban felvettük a bent lakó három másik srácot, majd irány dél! Nem a legrövidebb utat választottuk Malmö felé, hanem végig a Balti-tenger mentén, a tengerparton, hogy megnézhessük az útba eső látnivalókat.

Egy rövid reggeli szünet után az első nagyobb megálló Kalmar városa, mely a magyar focit kedvelőknek ismerősen csenghet, 2009-ben a Debrecennel játszottak bajnokok ligája selejtezőt, a 3-3-as összesített eredménnyel és az egyetlen idegenben lőtt góllal a magyar csapat jutott tovább. Svédországnak a legélhetőbb, legmelegebb része a déli országrész, ezért itt találhatóak a legrégebbi városok is, Kalmar történelme is a 11. századig nyúlik vissza. Mivel úti célunk még messze volt, ezért csak egy órát töltöttünk a városban, a kastélyt érdemes volt meglátogatni.

• 
• 
• 
• 

Második megállónkat az ország szárazföldi részének legdélebbi pontján, Ystad városától 10-kmre tartottuk, ahol egy több mint 1400 éves, hajót ábrázoló kőépítményt néztünk meg, melynek eredete ismeretlen, sokan a vikingeknek tulajdonítják.

• 
• 
• 
• 
• 

Utolsóként pedig Ystad városa következett, ahol az egyik osztrák srác kedvenc krimi-sorozata játszódik, egy svéd kisváros, csütörtök este elég kihalt volt. További fél óra utazás után megérkeztünk Malmöbe, a megbeszéltek szerint a kulcs várt minket a postaládában, majd a két olasz jóvoltából egy jó nagy adag spagetti carbonaraval laktunk jól!

• 
• 
• 

Az egész napos utazás után mindenkinek gyorsan ment az elalvás, szükség is volt a pihenésre, másnap Koppenhága várt ránk!

Nagyon-nagyon rég írtam utoljára, ennek oka ismét a rengeteg program és az utolsó nagy utazásunk volt, itt az ideje pótolni a beszámolókat. A húsvét előtti hét szervezéssel, készülődéssel telt, nem könnyű nyolc embernek utazást szervezni úgy, hogy a lehető legtöbb kívánság teljesüljön. Azért a hét elején sikerült még egy programot beiktatni, az egyetem jóvoltából ingyen mehettünk be a skanzenba.

A stockholmi Skansen a világ első szabadtéri múzeuma, ahol 18.-19. századi házakat, malmokat, templomokat láthatunk összegyűjtve. Nagyon hasonló a szentendrei skanzenhez, azzal a különbséggel, hogy ez a belvárosban található.

Zárás után kaptunk lehetőséget, hogy három nagy csoportban, idegenvezetéssel végigjárhassuk és végighallgassuk a svéd népművészet történetét. Az idegenvezető néni már az első háznál több mint húsz percet beszélt, majd közölte, hogy a túra több mint három órás lesz, úgyhogy a következő utcánál mi "véletlenül" eltévedtünk, és bejártuk az egészet egyedül. Mivel már zárva volt, így senkitől sem zavartatva nézhettünk körül, ráadásul az állatkert részébe is bemehettünk, amit az idegenvezető nem akart megmutatni. Sajnos a lusta medve még téli álmot aludt, de így is láttunk farkast, hiúzt, rénszarvast, jávorszarvast.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 

Aki Stockholmban jár és érdekli a svéd építészet, szereti a kis faházakat, jó idő esetén mindenképp érdemes eltölteni pár órát a skanzenben!

Legnépszerűbb sorozatom harmadik részéhez érkeztünk, ugyanis a hétvégén ellátogattunk egy igazi svéd bajnoki mérkőzésre, amit Stockholm legújabb stadionjában rendeztek.

Az arénát 2013. június 20.-án nyitották meg, tehát nincs még egy éves sem, a legmodernebb stadionok egyikéről van szó, behúzható tetővel, többfunkciós játéktérrel, éttermekkel, mindennel, ami manapság része kell legyen egy stadionnak. Eredetileg a 2013-as jégkorong világbajnokság döntőjét akarták itt rendezni, az építését nem sikerült befejezni, csak júliusban sikerült átadni. Befogadóképessége bajnoki meccseken 33 000, míg FIFA és UEFA rendezvényeken 30 000 fő. Három fővárosi csapat osztozik szezon közben a stadionon, az első osztályú Djurgårdens IF, a másodosztályú Hammarby IF, illetve itt játssza rangadóit az IF Brommapojkarna.

Nos, ebbe a fantasztikus stadionba sikerült kilátogatni, viszont a szép stadionnal a jó foci nem jár együtt sajnos. A Djurgården-Halmstad mérkőzés érdekesnek ígérkezett, hiszen a svéd bajnokság második fordulója, a csapat első hazai meccse a szezonban, elvárná az ember a sok nézőt és a jó játékot. Sajnos a mérkőzést beárnyékolta az első fordulóban történt incidens, a Helsingborggal játszott idegenbeli meccs előtt összecsapott a két szurkolótábor, egy drukkert fejbe dobtak egy üveggel, aki később belehalt sérüléseibe. Pedig otthon mindig azt hallani, hogy nyugaton már megoldották, csak nálunk vannak huligánok... A régi stadionnál megemlékeztek a szurkolók társukról, igen különleges és szép látványt nyújtott a napokban.

• 
• 
• 
• 
• 

Sálak, zászlók és pólók a világ minden pontjáról az egész stadion körül

 

A meccs előtt fél órával érkeztünk, gondolván, hogy sor lesz, tömeg, motozás. Ehhez képest az emberek csak lézengtek a stadion körül, a beléptetésnél egy ujjal sem nyúltak hozzánk, öt perc alatt a helyünkön voltunk. A majdhogynem üres stadionban. Nagyon meglepő volt, az emberek csak lézengtek bent, páran virágot hoztak, de hallani lehetett a melegítő játékosok beszélgetését, pedig a legfelső sorban ültünk. Azt hittük, hogy elnéztük és korábban jöttünk, vagy elhalasztották a meccset, így kimentünk körülnézni, és megkaptuk a választ. Mindenki, de tényleg mindenki a stadion éttermeiben, bárjaiban ült és ebédelt, beszélgetett, sörözött. Valahogy úgy, ahogy majd itthon is várják, a meccs nem 90 perc, hanem háromszor 90, az ebéd és a vacsora közé pont befér egy focimeccs. Megnyugodva visszatértünk a helyünkre, öt perccel a kezdés előtt kezdtek bejönni az emberek a helyükre, a kezdésre már mindenki ott volt, de a stadion csak félig telt meg. Sokat elmond az az adat, hogy még sosem volt teltház az arénában, még a nyitómeccsen is akadtak üres helyek.

• 
• 
• 

Egy perces gyászszünet után egymásnak estek a csapatok, a mérkőzés alulról súrolta egy magyar bajnoki színvonalát. Pontatlan labdák, ügyetlen játékosok, már azt hittük unatkozni fogunk. De a 27. percben jött a fordulat, kezezés miatt büntetőhöz jutott a hazai csapat. Az esetet természetesen a hatalmas kivetítőn azonnal visszanézhettük, jogos a tizenegyes és a sárga lap. Majd felkerült a lapot kapó játékos neve, Magyar R. A stadion ingyenes wifi hálózatán még a büntető ellövése előtt meg tudtunk nézni mindent a srácról, Magyar Richárd 91-es születésű, magyar-svéd állampolgár a Halmstad középhátvédje, ezen a meccsen pedig csapatkapitánya is. A meccs folytatódott, egy igen komikus tizenegyessel, majdnem bedobás lett a vége! Onnantól kezdve végig a 25-ös számmal játszó Magyar játékát figyeltük, szegény, biztos zavarban volt, mert a három kapott gólból kétszer őt verték meg nagyon csúnyán, meg az a kezezés, nem élete meccsét játszotta az biztos.

• 
• 
• 

A 3-0-ás végeredmény tükrözte a játék képét, de a Djurgården sem lenne az NB1 első tíz csapatában, nemhogy az ellenfél.

Ha viszont a stadiont kell értékelni, összehasonlítani az épülő Fradi stadionnal, ha a mienk csak hasonló ilyen jó lesz, mindenki elégedett lehet. A kialakításuk nagyon hasonló, kívülről egyszerű fém szerkezet, belül téglalap alakú nézőtér, még a székek mintázata is nagyon hasonló, csak otthon zöld lesz. A stockholmi kicsit nagyobb, kb 8-9 ezer fővel, behúzható tetővel, de műfűvel, az ára közel ugyanannyi. Viszont a hangulat egészen más. Itt az 1500 svéd szurkoló, akik énekeltek, egészen jó hangulatot varázsoltak, de nem összehasonlíthatóak egy Fradi meccsel.

 

Hosszú csend után újra itt vagyok, annyi program volt mostanában hogy aludni is alig volt időm, nemhogy blogot írni.

Ott hagytuk abba, hogy visszaértünk Kirunából vasárnap este, szerdán pedig érkeztek nagyszüleim egy hosszú hétvégére meglátogatni. Szuper időnk volt szerencsére, tökéletes a közös programokhoz, egy kis elő-születésnaphoz, és persze egy kis rántott hús is készült, mindenki nagy örömére. A vasárnapi búcsúebéd után pedig pakolás, ők haza, én meg Rigába indultam hétfőn.

Nem akármilyen programnak ígérkezett ez a kis kirándulás, a skandináv és balti egyetemek erasmus szervezetei kibéreltek egy hajót, csak diákoknak, több mint 2200 diákkal együtt szálltunk hétfő este a fedélzetre. A hajó már vasárnap este indult Rigából, a finn, észt és lett diákokkal akik egy napot töltöttek Stockholmban, hétfő este csatlakoztak a dán, svéd és norvég diákok, akik pedig Rigát nézhették meg kedden. 

A hajón rengeteg program, vetélkedő, svédasztalos vacsora és egy hajnalig tartó hatalmas buli várt minket, rengeteg új embert ismertünk meg, többek között magyarokat is! Másnap reggel hála az időzónáknak egy órával többet lehetett aludni, 11-re értünk a városba. Mivel Lettország sem a földrajz órák kedvenc témája, jöjjön a szokásos ismertető:

Lettország:

A Lett Köztársaság a balti államok középső tagja, északról Észtország, nyugatról a Balti-tenger, délről Litvánia, keletről pedig Oroszország és Fehéroroszország fogja közre. Területe mint egy 70%-a hazánknak, de mindössze 2 millió ember lakja. A lakosság kétharmada lett, negyede orosz, kisebb ukrán, lengyel és litván kisebbség mellett. Történelme igen hasonló a térségben található többi országéhoz, a középkorban kereskedő városok voltak főként a tenger mellett, később hosszú orosz uralom után 1918-ban jött létre először Lettország. Rövid önállóság után újabb szovjet megszállás, a mai állam 1991 óta létezik újra, 2004 óta az Európai Unió és a NATO tagja, 2014 január 1. óta pedig euró a fizetőeszköze. Mint a Rigában tanuló magyar sráctól megtudtuk, akivel a hajón találkoztunk, rettegnek az oroszoktól, az ukrán helyzetet látva attól tartanak, hogy ők lesznek a következő célpont.

Riga: Lettország fővárosa, a balti térség legnagyobb városa. A Balti-tenger partján, a Daugava folyó torkolatánál található, népessége közel 700 000 fő, melynek ugyanakkora részét adja az orosz népesség, mint a lett. Állítólag már a 2. századtól település volt ezen a helyen, azonban az biztos, hogy a 10. századtól brémai kereskedők laktak, és kereskedtek itt a többi Hanza várossal.

Nos, jöjjön a beszámolóm. Sok helyen azt lehet olvasni az interneten, hogy a város szépségét össze lehet hasonlítani Prágával, Béccsel vagy Budapesttel. Akik ezt írták, azok valószínűleg lettek voltak, részegek, és még sosem jártak az említett városokban. Méretre, stílusra, szépségre össze sem hasonlítható, bár azért jobb volt mint vártam. De kezdjük az elejéről.

Mint írtam, a hajón találkoztunk egy magyar sráccal, aki orosz szakos, és erasmuson van Rigában. Felajánlotta, hogy bevisz minket Rigába, sőt, még egy magyar éttermet is tud, ebédeljünk együtt ott. Természetesen elfogadtuk a felajánlást, elsőre nem hangzott rosszul. Azt azonban nem árulta el, hogy fogalma sincs a városról, ami kissé fura, ahhoz képest hogy ott tanul már több mint két hónapja. Majdnem másfél órát bolyongtunk Riga külvárosában, mire megtaláltuk, de legalább igazi csirkeragu levest kaptunk cserébe. Ráadásul megismertük a város igazi arcát, szovjet, lepusztult épületek, romok és kosz mindenhol. Az autók ez alól kivételt képeznek, ott ez a státuszszimbólum, mindenhol maffiózó Land Rover dzsipek, Porschék, Ferrarik, biztos nem mind a szalonból van. Egy Svédországhoz szokott embernek életveszély volt közlekedni a városban, sem a zebra, sem a piros lámpa nem zavarja őket túlságosan. Nem csoda, hogy felüdülés volt beérni a belvárosba, ahol nagy meglepetésre felújított házak, sétáló utca és rendezett környezet várt. Igaz, látnivaló nem nagyon akadt, egy-két épületen kívül, de Tallinnhoz képest azért szebb, ezt megállapítottuk. Rövid séta, majd indultunk vissza a hajóra, ahol hasonlóan jó hazaút várt ránk.

Elmondhatjuk hogy itt is jártunk, egy fél napot még érdemes is volt eltölteni a belvárosban, dehogy összehasonlítani Budapesttel... Kissé túlzás.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szerdán kis késéssel értünk be Stockholmba, biztos nagy volt a forgalom, így nem sok idő maradt a pihenésre, csütörtökön már jöttek barátok, akiket jó volt újra látni.

Vasárnap reggel sajnos már mentek is haza, mi pedig délután meccsre, legközelebb erről jön a beszámoló!

 

 

 

Hihetetlen, elképesztő, szenzációs... Hosszasan lehetne sorolni még a jelzőket, hogy milyen jó három napot töltöttünk Lappföldön, ezúton is köszönöm ezt a fantasztikus születésnapi ajándékot!

Először jöjjön egy kis ismertető, utána pedig az élménybeszámoló.

Lappföld:

Észak-Európa, Skandinávia északi részét Lappföldnek nevezzük, melyen négy ország osztozik. Norvégián, Svédországon, Finnországon és Oroszországon átnyúló terület, melynek őslakosai a számik, akik jelenleg is őrzik identitásukat. Főként rénszarvas tenyésztéssel foglalkoznak a világ egyik leghidegebb lakott területén, saját nyelvük és kultúrájuk van. Mivel a terület ásványi anyagokban, főként vasércben igen gazdag, így a számik egyre kisebb területen kénytelenek tovább élni.

Kiruna: 

Svédország legészakibb városa, az északi sarkkörtől 145 km-re északra található. A városban telente közel egy hónapig egyáltalán nem kel fel a nap, míg nyáron több mint másfél hónapig nem nyugszik le. A környéken található rengeteg vasérc miatt alapították, igazi bányaváros körülbelül 20 000 lakossal. Nemrég még a magyar hírekben is szerepelt, hiszen a rengeteg kibányászott vasérc miatt a város süllyedni kezdett, a házak és az utak repedeznek, így a város központját és rengeteg házat 1,5 km-rel arrébb költöztetik. A bányász társaság, az LKAB állja a teljes költséget, ami első hallásra igen meglepő. Azonban Svédország egyik legnagyobb cégéről van szó, az ország legnagyobb adófizetője, az egész költöztetés mindössze 9 hónapnyi bevételébe fog kerülni a cégnek.

 

Beszámoló:

Egészen hihetetlen utazáson vagyunk túl, nagyon nehéz szavakkal leírni, hogy milyen is volt.

Péntek reggel indultunk Stockholmból, egy óra húsz perces repülőút után egy elképesztően pici reptéren landoltunk, kissé havas kifutópályán. Kint -10 fok várt minket szállingózó hóeséssel. Mivel a szállodánkat csak délután foglalhattuk el, letettük a csomagokat és bementünk a városba sétálni. Azt terjesztik a városról, hogy csúnya, panelházakból álló bányaváros. Én nem találtam csúnyának, igaz, semmi különös, csak egy kis város, meglepően sok bevándorlóval.A napi három repülő kedvéért még a kifutót sem takarítják

A délutáni pihenő után, este kutyaszánozás volt a program. Mivel az idő este még hidegebb, mint napközben, és három órát amúgy sem kellemes kint üldögélni, kaptunk overallokat, bakancsot, sapkát, kesztyűt, így nem fáztunk egyáltalán. Mire átöltöztünk, a két szán elé 12-12 befogott kutya várt minket hangos ugatással. Nekik sem csak munka, szeretik ezt csinálni. A 24 alaszkai husky párosával futott egymás mellett, általában testvérek, vagy barátok, így jobban megy együtt a munka. Közel egy óra utazás után egy sátornál álltunk meg, ahol a tűz mellett melegedhettünk és még vacsorát is kaptunk. Szárított rénszarvashús, kenyér, sajt, mindenféle áfonya szerű bogyó, meleg áfonya-lé, nagyon hangulatos volt. A rénszarvas ebben a formájában nem túl finom, de később egy sokkal jobb formájában is megkóstoltuk. Visszafelé hasonló úton-módon értünk, de már sötétben, hihetetlenül szép és jó volt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Szombaton, reggeli után már várt a kisbusz a recepció előtt, ami vitt a következő programra. Motorosszánozás következett, a jéghotel látogatásával egybekötve. Még jobb volt mint ahogy hangzik! Először az irodájukba mentünk, ahol szintén kaptunk speciális overallokat, kesztyűt, zoknit, bakancsot, sisakot, mindent. Majd kivittek minket a hómotor-garázsokhoz, ahol mindenki megkapta a saját motoros szánját, rövid eligazítás, majd indulás! Elképesztő erő van a gépekben, akkora motorja van mint egy autónak, több mint 90 lóerő, azonban mindössze 300 kg, el lehet képzelni micsoda gyorsulása van! Egymás után szépen sorban haladtunk az erdőben, kitaposott úton, méteres hófalak között. Először furcsa volt, hogy az ember fogja a kormányt, de nem kell kormányozni, a nyomban magától elkanyarodik a szán, de meg lehetett szokni. Odafelé 18 km-es út, több mint egy órán keresztül erdőben, mezőn, befagyott tavakon és folyókon, hihetetlen volt. Amikor kiér az ember egy ilyen mezőre, vagy tóra, ki lehet próbálni, mit is tud egy ilyen jármű. Sokat elmond, hogy 145-ig van számozva a km-órája, az én végsebességem 75 km/h volt, de közel sem koppant a gázkar, csak rövid volt a tó.

• 
• 
• 

A befagyott Torne-folyó. Nyáron itt Tisza szélességű folyó hömpölyög

Délre értünk a jéghotelhez, ami a világ egyik újabb csodája. 24 éve minden télen újra felépítik, a partján található Torne folyó jegét használva alapanyagul, mesterséges hóval kiegészítve. Több jéghotel is van a világon, de ez az első és eredeti. 1000 négyzetméter, 1000 tonna jég minden évben, a szálloda mérete nem változik, csak a berendezés, a stílus újul meg évente. Leírni nagyon nehéz, még elképzelni is, hogy milyen egy szálloda csupa jégből, inkább itt vannak a képek róla:

• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Visszafelé szintén hómotorozás, félúton az erdőben egy kis faházikóban ebéd, lazacleves, piskóta, nagyon finom volt.

Közben persze már egész nap mindenki az eget kémleli, reggel ugyanis előbújt a nap, kék az ég, a tiszta idő alapfeltétele a sarki fény nézésnek. Egy-két felhő még belerondított a képbe, az egész város, de a turisták biztosan, szemmel próbálták eltüntetni őket az égről. Délután pihenés, medencézés, szaunázás, vártuk az estét. Este fáradtan, szürkületkor indultunk a városba vacsorázni, vacsora után már korom sötét, csillagos ég mindenhol, kivétel északon. A szél azonban fújt, az előrejelzés 9től tiszta időt mutatott, a napvihar erősség 10-es skálán 3-as, ami ott fönt északon már erősnek számít, minden esélyünk megvolt. A helyiek persze semmi konkrétat nem mertek mondani, nehogy ők legyenek a hibásak, ha mégsem jön össze, mindenki csak annyit mondott, hogy van rá esély, sose lehet tudni, figyelni kell, lehet hogy csak pár másodpercig lesz látható. Az első értelmes információt a szálloda pincérnőjétől kaptuk, leggyakrabban este 10 és hajnali 2 között lehet látni. Már kezdtünk csüggedni ugyanis, két órája sötét van, de még mindig semmi. Északon a felhő kicsit odébb kúszott, növelve ezzel esélyeinket. Mindenki nagyon izgatott volt, emberek járkáltak körbe-körbe, szervezett csoportok indultak a sötét erdőbe vagy a dombtetőre, aki fázott az az ablakán nézett kifelé, vagy tíz percenként járkált ki a házából az eget kémlelni. Nyilván, ha az ember eljutott erre a különleges helyre, látni szeretné az északi fényt.

Pontban este 10-kor, mikor már minden ruhadarabból legalább kettő, de inkább három volt rajtam, először a felhőn jelent meg két zöldes csík, majd a tiszta égen is felvillant a hihetetlen látványt nyújtó jelenség. Na nem mint a természetfotókon, ahol az egész ég zöld, narancssárga meg lila csíkokkal van tele, de határozottan, fényesen. Az első volt a legfényesebb, de utána még háromszor láttuk a következő egy órában. Sajnos a felhők visszatértek, így vége lett a műsornak, de láttuk, és ez a legfontosabb!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Vasárnap reggeli után kiköltöztünk a házunkból, majd sportos napot tartottunk, béreltünk sífutó léceket és elmentünk sífutni. Én már legalább háromszor sífutottam életemben edzésen, míg a többiek most próbálták először. Kezdő tanított kezdőket, de tíz perc után belejöttünk, az összesen több mint 50 km karbantartott sífutópályán sokkal élvezetesebb volt, mint a Hármashatár hegyen, csak a fáradtság és a hirtelen szakadni kezdő hó miatt hagytuk abba kora délután.

A repülő csak este indult haza, így még bementünk a városba megnézni a híres kirunai templomot, a város egyetlen nevezetességét, ami tényleg szép. Illetve beültünk egy pizzázóba, ahol, mint a falakra kitett képekből kiderült, a szakács európai versenyen második lett a pizzájával. Nyilván ki kellett próbálni a rénszarvasos-gombás-sajtos pizzát, ami a szárított hússal ellentétben nagyon finom volt, nem véletlenül ért el vele jó eredményt.

• 
• 

Összességében fantasztikus három napot töltöttünk északon, a világ eddig legtávolabbi pontján otthonról, ahol eddig jártam! Amikor kijöttem ide Svédországba, ez volt az egyetlen cél, megnézni az északi fényt. De nemcsak emiatt, a többi program is annyira különleges és hihetetlenül izgalmas volt, minden másodperce örök emlék marad, köszönöm!

 

Már két hónapja itt vagyok, nagyon gyorsan eltelt ez az idő, nemsokára pedig menni kell már haza. 

Március 15. az ünnep mellett mostanában egyet jelent a rossz idővel is. Nem volt ez másképp itt sem, reggelre tiszta hó volt minden, szerencsére napközben sütött a nap, rögtön el is olvadt. Mivel itt rajtunk kívül nem ünneplik a forradalmunkat, sportos napot tartottunk, az ünnepre egyedül a kokárda helyett felkötött nemzeti színű szalag utalt.

Délelőtt a Täby HBK 2002-es kézilabdacsapatának utolsó bajnoki mérkőzését néztük meg, melyet bajnokavatás követett, az egész éves kiváló balszélső teljesítmény jelentősen hozzájárult a sorsdöntő mérkőzés behúzásához is, magabiztos 15-2-es végeredménnyel győzték le a rendőrség csapatát!

Délután pedig kimentünk focizni a helyi sportpályára, amely majdhogynem a telki edzőközponttal vetekszik, rengeteg műfüves pálya, világítással, mindennel, ahova csak úgy bementünk, majd legyőztük a svéd kis srácokat.

Nem könnyű a kapusok dolga...

 

Azt hiszem a tavaszt múltkor elkiabáltam egy kicsit, ma reggelre 15 centi hó esett, és folyamatosan esik azóta is, reggel mikor kinyitottam az ablakot hogy kinézzek, egy kisebb lavina ömlött be a szobába. Remélem azért nem fog sokáig tartani, a napsütés és a meleg jobban tetszene most már.Másodszorra már óvatosabban

A hétvégétől ismét jönnek a program-hegyek, először Kiruna, Lappföld, -14 fokot ír az időjárás előrejelzés, aztán érkeznek a nagyszülők, utazás Rigába, majd barátok jönnek, szerencsére nem fogok unatkozni!

 

 

 

Ideje lenne megváltoztatni a blog címét, nem hogy nagyon hideg nincs, kezd nagyon meleg lenni. Március közepén itt még méteres hó, mínuszok, kabátba öltözött emberek szoktak járni-kelni. Most meg 16 fok van, egy felhő nincs az égen, a svédek már rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban járnak, ez itt már nyár!

A szép idő örömére sokat kirándulunk, egyik úti célunk Furusund szigete volt, mely 30 percre található innen busszal. Gyakorlatilag semmiről nem nevezetes, egyike a több ezer itteni kis szigetnek, ahová a svédek nyaralni, kikapcsolódni járnak hétvégente, most még szinte lakatlan volt. És ha már ilyen szép idő van, süt a nap, miért ne lehetne fürdeni egyet a tengerben? Ugyan a Balti-tenger 2,2 celsius fokos, de ez nem jelentett legyőzhetetlen akadályt, legalább 30 másodpercet ki lehetett bírni benne. Azért nem irigylem azokat akik rajta voltak a Titanicon. Utána még sétáltunk kicsit, hogy felmelegedjünk, majd jöttünk is haza.

Jelentem: nem fáztam meg, nem fáj a torkom, semmi bajom nem lett tőle!

Jöjjenek a képek, tényleg nagyon szép a szigetvilág!