Hosszú csend után újra itt vagyok, annyi program volt mostanában hogy aludni is alig volt időm, nemhogy blogot írni.
Ott hagytuk abba, hogy visszaértünk Kirunából vasárnap este, szerdán pedig érkeztek nagyszüleim egy hosszú hétvégére meglátogatni. Szuper időnk volt szerencsére, tökéletes a közös programokhoz, egy kis elő-születésnaphoz, és persze egy kis rántott hús is készült, mindenki nagy örömére. A vasárnapi búcsúebéd után pedig pakolás, ők haza, én meg Rigába indultam hétfőn.
Nem akármilyen programnak ígérkezett ez a kis kirándulás, a skandináv és balti egyetemek erasmus szervezetei kibéreltek egy hajót, csak diákoknak, több mint 2200 diákkal együtt szálltunk hétfő este a fedélzetre. A hajó már vasárnap este indult Rigából, a finn, észt és lett diákokkal akik egy napot töltöttek Stockholmban, hétfő este csatlakoztak a dán, svéd és norvég diákok, akik pedig Rigát nézhették meg kedden.
A hajón rengeteg program, vetélkedő, svédasztalos vacsora és egy hajnalig tartó hatalmas buli várt minket, rengeteg új embert ismertünk meg, többek között magyarokat is! Másnap reggel hála az időzónáknak egy órával többet lehetett aludni, 11-re értünk a városba. Mivel Lettország sem a földrajz órák kedvenc témája, jöjjön a szokásos ismertető:
Lettország:
A Lett Köztársaság a balti államok középső tagja, északról Észtország, nyugatról a Balti-tenger, délről Litvánia, keletről pedig Oroszország és Fehéroroszország fogja közre. Területe mint egy 70%-a hazánknak, de mindössze 2 millió ember lakja. A lakosság kétharmada lett, negyede orosz, kisebb ukrán, lengyel és litván kisebbség mellett. Történelme igen hasonló a térségben található többi országéhoz, a középkorban kereskedő városok voltak főként a tenger mellett, később hosszú orosz uralom után 1918-ban jött létre először Lettország. Rövid önállóság után újabb szovjet megszállás, a mai állam 1991 óta létezik újra, 2004 óta az Európai Unió és a NATO tagja, 2014 január 1. óta pedig euró a fizetőeszköze. Mint a Rigában tanuló magyar sráctól megtudtuk, akivel a hajón találkoztunk, rettegnek az oroszoktól, az ukrán helyzetet látva attól tartanak, hogy ők lesznek a következő célpont.
Riga: Lettország fővárosa, a balti térség legnagyobb városa. A Balti-tenger partján, a Daugava folyó torkolatánál található, népessége közel 700 000 fő, melynek ugyanakkora részét adja az orosz népesség, mint a lett. Állítólag már a 2. századtól település volt ezen a helyen, azonban az biztos, hogy a 10. századtól brémai kereskedők laktak, és kereskedtek itt a többi Hanza várossal.
Nos, jöjjön a beszámolóm. Sok helyen azt lehet olvasni az interneten, hogy a város szépségét össze lehet hasonlítani Prágával, Béccsel vagy Budapesttel. Akik ezt írták, azok valószínűleg lettek voltak, részegek, és még sosem jártak az említett városokban. Méretre, stílusra, szépségre össze sem hasonlítható, bár azért jobb volt mint vártam. De kezdjük az elejéről.
Mint írtam, a hajón találkoztunk egy magyar sráccal, aki orosz szakos, és erasmuson van Rigában. Felajánlotta, hogy bevisz minket Rigába, sőt, még egy magyar éttermet is tud, ebédeljünk együtt ott. Természetesen elfogadtuk a felajánlást, elsőre nem hangzott rosszul. Azt azonban nem árulta el, hogy fogalma sincs a városról, ami kissé fura, ahhoz képest hogy ott tanul már több mint két hónapja. Majdnem másfél órát bolyongtunk Riga külvárosában, mire megtaláltuk, de legalább igazi csirkeragu levest kaptunk cserébe. Ráadásul megismertük a város igazi arcát, szovjet, lepusztult épületek, romok és kosz mindenhol. Az autók ez alól kivételt képeznek, ott ez a státuszszimbólum, mindenhol maffiózó Land Rover dzsipek, Porschék, Ferrarik, biztos nem mind a szalonból van. Egy Svédországhoz szokott embernek életveszély volt közlekedni a városban, sem a zebra, sem a piros lámpa nem zavarja őket túlságosan. Nem csoda, hogy felüdülés volt beérni a belvárosba, ahol nagy meglepetésre felújított házak, sétáló utca és rendezett környezet várt. Igaz, látnivaló nem nagyon akadt, egy-két épületen kívül, de Tallinnhoz képest azért szebb, ezt megállapítottuk. Rövid séta, majd indultunk vissza a hajóra, ahol hasonlóan jó hazaút várt ránk.
Elmondhatjuk hogy itt is jártunk, egy fél napot még érdemes is volt eltölteni a belvárosban, dehogy összehasonlítani Budapesttel... Kissé túlzás.
Szerdán kis késéssel értünk be Stockholmba, biztos nagy volt a forgalom, így nem sok idő maradt a pihenésre, csütörtökön már jöttek barátok, akiket jó volt újra látni.
Vasárnap reggel sajnos már mentek is haza, mi pedig délután meccsre, legközelebb erről jön a beszámoló!
