Eljött hát ennek is az ideje, ez lesz az utolsó poszt, hiszen az erasmus is véget ér.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni ezt a kicsivel több mint négy hónapot, akkor az a fantasztikus lenne. Sejtettem, hogy jó lesz, de hogy ennyire azt nem gondoltam volna. Mindenki, aki hasonlókon gondolkozik, vágjon bele!
Mire volt jó az erasmus?
Rengeteg dologra, biztos nem tudom mindet felsorolni, de azért egy-két dolgot el lehet mondani. Megtanultam főzni, mosni, ruhát hajtogatni, szereztem egy csomó új barátot, félig megtanultam egy új nyelvet, és továbbfejlesztettem egy másikat, bejártam Skandináviát és rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Jártam Finnországban, Észtországban, Lettországban és Dániában, Svédországban pedig bejártam a négy legnagyobb várost, Stockholmot, Göteborgot, Malmöt és Uppsalát. Voltam fent Lappföldön, az ország legészakibb városában, Kirunában, és voltam a legdélebbiben is, Ystadban. Ennél többet nem nagyon lehetett volna kihozni, minden előzetes tervemet megvalósítottam, sőt, bőven túlszárnyaltam. Utaztam tengerjáró hajón, nem is egyszer, láttam a sarki fényt, ültem motoros- és kutyaszánon is, fürödtem a 2 fokos Balti-tengerben. Van akinek egy életre nem jut ennyi élmény, én pedig kevesebb mint fél év alatt átéltem mindezt.
Mostantól van barátom a világ majd mindegyik kontinensén, Európa legtöbb országában. Chilétől Hongkongig, Stockholmtól Szicíliáig mindenhol van valaki, akinek írok két sort, és azonnal segítene bármiben, mert összeköt minket egy életre szóló élmény.
Sokan kérdezték, hogy mi volt a legjobb, mialatt itt voltam, de senkinek nem tudtam válaszolni. Ennyi új élmény közül nem tudok egyet kiemelni.
Összefoglalva, egy percig sem bántam meg, hogy kijöttem, nagyon jól éreztem magam, szívesen maradnék még, de jó lesz hazamenni is, nem akármilyen folytatás ígérkezik az év hátralevő részére! Kajak-kenu világkupa Szegeden, szezonzáró Fradi meccs a Puskásban, nyaralás, barátok, vízilabda eb, új Fradi stadion, és ki tudja mi jön még. Egy biztos, a 2014-es évet nem fogom elfelejteni soha!
Köszönet
A legfontosabb dolog maradt a végére, megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a felejthetetlen kalandhoz. Elsősorban köszönöm szüleimnek, akik lehetővé tették nekem ezt az egészet, nem kevésbé köszönöm nagynénémnek, nagybátyámnak és két unokatesómnak a rengeteg segítséget és élményt! Örülök, hogy nagyszüleim nem aggódták halálra magukat, és köszönöm mindenkinek aki meglátogatott, a hideg, eső, távolság ellenére. Köszönöm!
A blog itt most véget ér, remélem tetszett. Nyilván lehetne és lehetett volna még többet írni, de ha mindig csak itt írtam volna, akkor nem lett volna idő ennyi mindent csinálni, nekem így pont elég volt.
Sziasztok!
