Csak sikerül megírni ezt is végre.
Ott tartottunk, hogy kikötöttünk a hajóval 10 óra 45 perckor Tallinn kikötőjében, a kikötést a fedélzetről néztük végig, ahonnan rá lehetett látni egész Tallinnra, ebből pedig már lehet következtetni, hogy nem egy nagy városról van szó.
A városnézés előtt azonban pár szó Észtországról, valljuk be, nem sokat tudunk róla alapvetően, azon kívül hogy a Balti-tenger partján fekszik, a Finn-öbölben. Három országgal határos, Oroszországgal és Lettországgal szárazföldön, Finnországgal pedig tengeren.
Észtországban jellemzően észtek laknak, oroszok és finnek mellett, összesen kicsit több mint 1,2 millióan, országuk pont feleakkora mint a miénk. Hivatalos nyelvük az észt, a finnugor nyelvcsalád tagja, állítólag még távoli rokonaink is. Többségében evangélikusok, de az ortodox vallás is erősen jelen van az országban. Az Unióhoz velünk együtt 2004. május 1.-én csatlakoztak, viszont már euróval fizetnek 2011 óta, előtte észt koronát használtak. Az árakról azt állapítottuk meg, hogy olyan mintha otthon bevezették volna az eurót, kicsit mindent fölfelé kerekítettek, de Svédországhoz képest sokkal olcsóbb. Legutóbb akkor halhattunk Tallinnról, amikor 2012-ben ingyenessé tették a tömegközlekedést a helyiek számára. Elsőre furcsának tűnhet, de az a 3 villamos, meg 5 busz ami a városban jár, fenntartható így is.
Az észt történelmet nem érdemes nagyon tanulmányozni, először 1918-ban vált önálló állammá, majd 1991-től létezik mai formájában. Előtte állt svéd, finn orosz, német, lett meg ki tudja milyen fennhatóság alatt felváltva.
Na de jöjjön Tallinn.
Látnivaló nem sok van, úgyhogy a rendelkezésünkre álló 7 órát sem tudtuk kihasználni teljesen. A főtér nagyon szép, középkori hangulatú városházával, körülötte kis házakkal, hangulatos. Itt található a világ első gyógyszertára is, a 14. század óta, mely sokáig egy magyar család birtokában volt. Az óvárost fal veszi körül, ami épen maradt az idők során, belül macskaköves utcák vezetnek fel a valaha palotának nevezett épületig, ma már inkább csak rom. Jellemző sajnos az egész városra, az óváros részét is beleértve, hogy rettentő romos, elhanyagolt állapotban van az épületek többsége. A város magán hordozza a szovjet megszállás nyomait, egy kis ráfordítással igen szép várost lehetne belőle csinálni. Illetve szörnyű látni, hogy az épületek egyáltalán nem illenek egymáshoz, mindenféle gond nélkül egymás mellé építettek egy régi, szép házat, egy panelházat, egy üveg irodaházat, meg valami vasszerkezetes silót, mintha csak úgy ledobálták volna őket. Legjobb példa erre a templom az óvárosban, amit három különböző stílusban, és színben!! sikerült megépíteni:
Azért összességében megérte elmenni, különben lehet hogy sosem jártam volna erre, másrészt a főtéren megkóstoltuk a helyi specialitást, az Elk levest, ami ilyen raguféle volt, helyben sütött húsos, káposztás és almás pitével, lehet hogy visszamegyünk még egyet ebédelni, hajójeggyel együtt is olcsóbb mint Stockholmban egy ebéd.
Képek Tallinnról:
A rózsaszín épület a parlamentjük, köszönőviszonyban sincs a miénkkel
Még egy fontos esemény volt a héten, voltam fodrásznál! Alapvetően ez nem lenne olyan érdekes, de Svédországban a fodrászok szírek, irániak, pakisztániak, indiaiak, én egy iránihoz kerültem. Miután áttettük Magyarországot a térképen a Fekete-tenger partjáról az eredeti helyére, rájött, hogy nálunk is kommunizmus volt, elég sokáig, majd kifejtette, hogy a kommunizmus mennyire jó, ő ott szeretne élni, ha Iránban kommunizmus lenne, akkor soha nem jött volna el. Megkértem, hogy fejtse ki egy kicsit, közölte, hogy ott rend van, meg nem csinálnak atombombát, és dobják le másokra. Mondja ezt egy iráni az oroszokról!! Érdekes. De nem mertem vitatkozni, nála volt az olló, úgyhogy csak csöndben végighallgattam, majd mondtam, hogy én szeretem az új rendszert, a régiben pedig nem éltem még, szerencsére ebben maradtunk. De a hajam közben nem lett rossz.
Ennyit mára, legközelebb már tényleg írok a kollégiumról!
