Az előző stadionról szóló bejegyzés nem várt sikert aratott, máig az a legolvasottabb bejegyzés, így jöjjön a folytatás.
Ha már Helsinkiben jártunk, nem lehetett kihagyni az Olimpiai Stadiont, ahol az egész világ a mi sikereinket csodálta. De kezdjük az elejéről. Pontosan 40 évvel a stockholmi olimpia után, 1952-ben sikerült Helsinkinek második próbálkozásra megrendezni az olimpiai játékokat.
Az olimpiai stadion
Hasonló stílusban épült mint a stockholmi, de kicsivel nagyobb, korábban 70 000 néző befogadására volt képes, az ülőhelyek kialakítása után pedig még mindig több mint 40 000 néző szurkolhat az aktuális kedvenceknek. Legérdekesebb része a stadionnak kétségkívül a tornya. Meglepő módon egy torony tartozik a stadionhoz, ahonnan még jobban rá lehet látni a játéktérre. A torony pontosan 72,71 méter magas, mégpedig azért, mert 1932-ben egy finn sportoló 72,71 méteres dobással nyerte meg a gerelyhajítást Los Angelesben. Ma a stadionban már csak koncerteket, barátságos meccseket, vagy mint ottjártunkkor, szabadtéri jégkorong mérkőzéseket rendeznek, hiszen a szomszédban felépült egy nagyobb és modernebb aréna.
Az olimpia
Rengeteg érdekesség fűződik Helsinkihez is. A második világháború utáni második olimpiára a Szovjetunió már elengedte sportolóit, így a játékok végig feszült légkörben zajlottak, az amerikai és szovjet rivalizálás tükrében, akik ebben a sorrendben végeztek az éremtáblázat élén. A sajtó azonban nem velük foglalkozott a legtöbbet, hanem a harmadik helyezettel, velünk. Az egész világon óriási meglepetést aratott hazánk remek szereplése, legkevésbé talán itthon lepődtek meg rajta. 1948-ban adták át ugyanis Európában elsőként a tatai edzőközpontot, mely kizárólag az olimpiai sportolók felkészülését szolgálta. Sportolóink meghálálták a befektetett pénzt és energiát, 16 arany, 10 ezüst és 10 bronz éremmel történelmünk legsikeresebb olimpiáját produkálták. Aranyérmeinket a következő sportágakban nyertük: kalapácsvetés, 400 m női gyors, birkózás, talajtorna, felemás korlát, kard (egyéni), ökölvívás (Papp László), 200 m női gyors, sportlövészet, öttusa (csapat), kard (csapat), 4x100 m női gyors, vízilabda, labdarúgás.
A két legérdekesebb talán a sportlövészet és a labdarúgás. Takács Károly a háborúban elvesztette jobb kézfejét, megtanult bal kézzel lőni, Londonban 1948-ban olimpiát nyert, majd Helsinkiben megvédte címét, győzelmi beszédét pedig mindkét esetben az olimpia előtt megírta. Labdarúgásban pedig senki még a közelünkbe sem érhetett. Puskás Ferenc által vezetett Aranycsapatunk veretlenül lett olimpiai bajnok, legyőzve a románokat 2:1, olaszokat 3:0, törököket 7:1, svédeket 6:0, a döntőben pedig Jugoszláviát 2:0. Puskás büntetőt hibázott a meccs elején, később azonban Czibor és az ő góljával magabiztosan nyertünk, megszerezve ezzel az aranyérmet! Ez sem semmi eddig, de a mérkőzés után az angol szövetség megkereste hazánkat, meghívták a csapatot a következő évben Londonba egy barátságos mérkőzésre. Valószínűleg utólag megbánták párszor, a végeredményt mindenki ismeri.
Az új aréna
Az új stadionban bent nem jártunk, csupán azért érdekes, mert egy csoportba kerültünk a finnekkel az eb-selejtezőn, tehát itt fogunk játszani ősszel, illetve sikerült tőlük tegnap kikapni, reméljük élesben fordított lesz a felállás
